Fogyjunk....de jó sokat

Nem akartuk a műtétet...nagyon nem. Sem én, sem a férjem, sem a gyerekeim....de valamit tenni kell, egyszerűen ezt így nem lehet folytatni. 70 kg túlsúllyal nem lehet sokáig élni. El kellett járjak egy tanácsadóhoz, aki összeállított nekem egy étrendet, ill. mozgástervet. Sajnos a sok sok éves tapasztalat immáron két országban bebizonyította, hogy az ún. szakemberek nem az egyént nézik, hanem egyszerűen megtanultak egy sémát, hogy miből mennyit, hogyan és mikor és kész, ennek működnie kell. Ha valamire azt mondod nem, márpedig én gyakran mondom/mondtam azt, hogy nem, akkor következik a teljes kiakadás, mert hogy persze ő az okos és ő tudja. Tanulva a sok dietetikussal és szakemberrel való beszélgetéseimből, jelenleg jobbnak láttam, ha csak helyeslően bólogatok és persze a fejemben az volt, hogy úgyis azt t(eszem) amit én akarok. Így is tettem....2 hetente mennem kellett a hölgyhöz, aki tényleg nagyon kedves volt, és jó tanácsokat is adhatott volna éppen, hogyha nem velem beszél, aki nem hisz senkinek, csak a saját tapasztalatainak. Minden alkalommal szépen vittem a kis naplómat, hogy mit eszek, hogyan mozgok, de mindent úgy írtam le, hogyan az neki tetszetős legyen, persze nem úgy csináltam, mert ismertem magam, hogy azzal a módszerrel semmilyen célt nem fogok elérni és a magam útját kell járjam. Mivel a saját fejem után mentem, folyamatosan elkezdtem fogyni, szépen, lassan. Rengeteget olvastam, de nem hittem el mindent. Sok mindent kipróbáltam, hogy mi működik és mi nem. Majd 2 hónap után a hölgy közölte velem, hogyha ez ilyen szépen megy nekem, akkor egyáltalán nem javasolja a műtétet, sőt már hozzá se járjak, folytassam tovább ahogyan elkezdtem és akkor majd sikerül a 70 kilót "ledobnom"....
Így megint magamra maradtam, 5 hónapig folytattam is sikeresen a diétámat, jobban mondva az új életmódomat. Nem kell bonyolult receptre gondolni, semmi extrát nem tettem magammal. Elfelejtettem arra az 5 hónapra a szénhidrátot. Nem, nem csak a rossz szénhidrátokat, hanem szinte mindent. Minimálisra csökkentettem a napi szénhidrátbevitelt és csoda, mentek le a kilók, szám szerint 20-at sikerült ez idő alatt leadnom. Tele voltam élettel, energiával, minden sikerült, hiszen napról napra kevesebb kiló voltam és jobban éreztem magam. Ekkor azonban, szokásomhoz híven, mindig történik valami és lám most is, az életem majdnem összeomlott....családi dráma, majdnem ráment a házasságom és szét is szakadhatott volna a családom, hozzáteszem szinte teljesen az én hibámból. Ez odáig vezetett, hogy elfelejtettem mindent amit a fogyáshoz felépítettem, hirtelen minden másodlagossá vált. Egyetlen dolog járt a fejemben, hogy helyrehozzam azt amit nagyon nagyon elrontottam. Amíg ezen dolgoztam, szinte észrevétlenül jöttek vissza a kilók. Láttam, éreztem, tudtam, de mégsem voltam képes tenni ellene. Annyira nem, hogy kb. 1 év alatt a leadott 20 kilóból 13-at sikerült visszaszednem. Újra megjelentek azok az egészségügyi problémák, amik már egyáltalán nem voltak: izületi problémák, kimaradt menzesz, has, hát és lábfájások.
Teljes összeomlás, öngyilkossági gondolatok és minden ami egy emberben összetörhet az nálam megtörtént. Miért tettem ezt ismét magammal? Hisz olyan fáradságos út vezetett ahhoz a mínusz 20 kilóhoz és még 50 lett volna hátra...kimondani is sok, nemhogy átélni. Megőrülök és ismét ott tartok, hogy műtétre lenne szükség és talán igaza volt a doktornőnek, hogy önerőből nem lehet 70 kilót lefogyni. A fene essen bele, mit tegyek. Tudom, hogy ezzel a túlsúllyal nem élhetek sokáig. Valamit tehát nagyon sürgősen tennem kell. Újra belevágni? Századjára?
Ismét a kételyek: sikerülhet valaha, képes vagyok rá?